reggel már gyanús volt, hogy a buszmegállóból látni lehetett a felcsapó hullámokat, délután lementem hát kattintani párat, bár a videók szemléletesebbek lettek. talán azt is látni némelyiken, hogy ezek a hullámok bizony több emeletnyi magasak. mi meg itt vagyunk ezen a kis félszigeten, lényegében egy, az óceánba benyúló földnyelven, úgyhogy ha fúj, akkor itt fúj igazán, itt érnek partot a hullámok, sirályok egyensúlyoznak a 120 km/h-s szélben, közben néha kisüt a nap és égeti a nadrágot, a következő percben meg beterít valami víz, néha az égből jön, néha az óceánból, néha édes, néha sós...
egyébként épp most mutatták a híradóban A Corunat, gondolom ezt teszik minden évben, ha feltámad az óceán. Zosia arról számolt be, hogy menekülő patkányokat látott a parton... a helyzet kaotikus. szerencsésen megúsztam ma pár hirtelen égszakadást, de kettőt épp nem, illetve a nagy fotózás közepette egy szikláknak csapódó hullám vízfelhője is beborított. kellene egy esőkabát, a java még csak ezután jön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése