1. este

miután felpakoltunk Javier lakásába, ami egyébként feltűnően tiszta és rendezett és még jól is néz ki, megkaptam a szobámat. és hozzá fürdőt is. azóta lényegében kényeztetve vagyok. a zuhany után nem mondom, hogy frissen, mert azt a 36 óra ébrenlétet nyilván nem mosta le a tusfürdő, elindultunk a parton. aztán felszedett minket Javier egyik barátja. elmentünk egy helyre, aminek most nem jut eszembe a neve, ahol állati finom madrid melletti bort ittam és galíciai pizzaként emlegetett finomságot, azaz empanada-t. a pizzához sok köze nincs, jó tocsogós zöldséges-halas (a hal neve bacalao) cucc van tészta közé sütve. elég jó. az orosz salátának nevezett zöldbabos franciasaláta viszont nem nyerte el a tetszésemet.

hazafelé megnéztük az egyetem Elviña-i campus-át (itt fogok tanulni) és távolról a Torre de Hercules-t, ami állítólag egy római, és amúgy nagyon szép világítótorony. aztán kiderültek ám furcsaságok is, melyekre nem készített fel senki: például, hogy októbertől olyan esős idő lesz, mint skóciában. hó 30 éve nem esett, de őszintén szólva inkább hógolyóznék kicsit, mint áznék minden nap. a város tele van sirályokkal, elképesztő hangokat adnak ki, amolyan gyerekgyilkolós visítást, ha nem tudom, hogy madarakból jön, riadtan nézegettem volna, mint mikor először hallottam a kurválkodó macskánkat az udvarban. reggel is erre ébredtem. pacsirta helyett sirály, ilyen ez. az este folyamán még arra jöttem rá miközben hallgattam Javier barátait beszélgetni, hogy egyrészt szép nyelv ez, de:

1. érthetetlenül beszélnek angolul, vagy nem beszélnek angolul.
2. ha meg akarom tanulni ezt a nyelvet, újra pöszének kell lenni. úgy rémlik, nekem a pöszeséggel van már némi tapasztalatom, hogy ez milyen hatással lesz az általam használt hangmintákra, az kétséges.
3. majdnem minden spanyol járt már budapesten, az egészségedre szó megtanulhatatlan, mindenki kedvenc helye a corvintető és valamilyen megmagyarázhatatlan okból ismerik azt a szót, hogy fatál. nehéz volt rájönni, hogy a fatálról beszélnek, mert először azt hittem, angolul mondanak valami fatálisat. a palinnka persze megy, meg az unicum is, és alig érthetően a dreher meg az égyketó is (úgy látszik 3 pochar bier-t soha nem akartak inni). na ilyenek ezek a galíciaiak. legkozelebb a spanyol szocializmusrol olvashattok :)

my camino

a barcelonai tranzit unalmas. gépek fel a levegőbe, gépek le, rengeteg drága bolt (mert ide bezzeg tudtak Zara-t építeni ), emberek jönnek, aztán fel is szállnak, csak én várok hosszú órák óta. járok ide-oda, mintha lenne célja az ide-oda menésnek. pedig nincs, maximum a mosdó meg újabb palack víz, illetve egy rákos szendvics 4,40 €-ért. na ilyen ez a tranzit. végigvárni egy 8 órás munkaidőt, miközben ott vagy barcelonában, és tudod, hogy egy buszozásra lüktet tőled a város. ráadásul egyik kedvenc város…

most már itt ülök egy bárban coruñaban, a térképet böngészem és várom a szállásadómat, Javiert. az emberek meglepően kedvesek. a reptéren kézzel-lábbal mutogatva segítettek, hogy hogyan juthatok el az as lagoas tér közelébe. mert nyelvi akadályok vannak bőven… az egyik bőröndömet felkapták és már tették is a buszra, aztán egy fiú (valami Naú hangzású nevet mondott) a cuccaimat hurcolva a Puerte Realtól átkísért a taxiállomásra. busz 1,30 €, taxi 5 €, kóla 1,50 €/üveg (a harmadiknál tartok), cigi 3,40 €, viszont 20 szál van benne. a taxissal nem sikerült beszélgetni, így legalább nézhettem az utcákat, a partot, házakat. ennek a bárnak az ablakából is látni az óceánt, meg egy nagy dombot, de hogy pontosan mi is van a tetején, azt a térkép alapján sem sikerült kibogarászni. (utólag megtudtam, hogy egy nagy étterem kupolája…). mindenesetre szép. pedig ahogy jöttem a busszal a reptérről, az bármelyik honi külváros lehetett volna, leszámítva a növényeket, mert azok igen különböznek. 

a pincér, mióta itt ülök, valami rémes szappanoperát néz, lehetne átszinkronizálni, most épp az történik, hogy egy repülőgépen a pilóta riadtan, hátrafelé fordulva beszélget egy lánnyal, pedig az előbb még esküszöm kómában feküdt. így mennek itt a dolgok.

mikor felszálltunk barcelonából, újra rájöttem, hogy a felhők a legcsodálatosabb képződmények, lelkesedésemet egy stewardess törte le, mikor elmagyarázta, hogy a vészkijárat mellett ülök az ablaknál, úgyhogy alaposan tanulmányozzam a rajzokat, mert én vagyok érte a felelős, így másokért is… nesze neked felelősség. coruna felé feélúton aztán eltűntek a felhők, azóta is rohasztóan meleg van, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar alábbhagy. ha nem lennék ilyen fáradt, biztosan csuda nagy kedvem volna, így leginkább egy zuhanyzásra vágyom.

amúgy a város tele van radnics-szerű utcákkal, éljen a sok pécsi tapasztalat, itt sem fogok biciklizni. a szappanoperában most lezuhant a repülő (előre kellene nézni, ugye), de túlélték, és most dugásra emlékeztető hangokat hallatnak. a katasztrófákból lesz a legjobb szex? ezzel a kérdéssel zárom soraimat, nemsokára újabb fejtörőkkel jelentkezik barmó a nyugatról/a bárból/a bőröndhalomból/A Coruñaból.

(na, kijöttek a repülőroncsból és visszamentek a kórházba...)