my camino

a barcelonai tranzit unalmas. gépek fel a levegőbe, gépek le, rengeteg drága bolt (mert ide bezzeg tudtak Zara-t építeni ), emberek jönnek, aztán fel is szállnak, csak én várok hosszú órák óta. járok ide-oda, mintha lenne célja az ide-oda menésnek. pedig nincs, maximum a mosdó meg újabb palack víz, illetve egy rákos szendvics 4,40 €-ért. na ilyen ez a tranzit. végigvárni egy 8 órás munkaidőt, miközben ott vagy barcelonában, és tudod, hogy egy buszozásra lüktet tőled a város. ráadásul egyik kedvenc város…

most már itt ülök egy bárban coruñaban, a térképet böngészem és várom a szállásadómat, Javiert. az emberek meglepően kedvesek. a reptéren kézzel-lábbal mutogatva segítettek, hogy hogyan juthatok el az as lagoas tér közelébe. mert nyelvi akadályok vannak bőven… az egyik bőröndömet felkapták és már tették is a buszra, aztán egy fiú (valami Naú hangzású nevet mondott) a cuccaimat hurcolva a Puerte Realtól átkísért a taxiállomásra. busz 1,30 €, taxi 5 €, kóla 1,50 €/üveg (a harmadiknál tartok), cigi 3,40 €, viszont 20 szál van benne. a taxissal nem sikerült beszélgetni, így legalább nézhettem az utcákat, a partot, házakat. ennek a bárnak az ablakából is látni az óceánt, meg egy nagy dombot, de hogy pontosan mi is van a tetején, azt a térkép alapján sem sikerült kibogarászni. (utólag megtudtam, hogy egy nagy étterem kupolája…). mindenesetre szép. pedig ahogy jöttem a busszal a reptérről, az bármelyik honi külváros lehetett volna, leszámítva a növényeket, mert azok igen különböznek. 

a pincér, mióta itt ülök, valami rémes szappanoperát néz, lehetne átszinkronizálni, most épp az történik, hogy egy repülőgépen a pilóta riadtan, hátrafelé fordulva beszélget egy lánnyal, pedig az előbb még esküszöm kómában feküdt. így mennek itt a dolgok.

mikor felszálltunk barcelonából, újra rájöttem, hogy a felhők a legcsodálatosabb képződmények, lelkesedésemet egy stewardess törte le, mikor elmagyarázta, hogy a vészkijárat mellett ülök az ablaknál, úgyhogy alaposan tanulmányozzam a rajzokat, mert én vagyok érte a felelős, így másokért is… nesze neked felelősség. coruna felé feélúton aztán eltűntek a felhők, azóta is rohasztóan meleg van, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar alábbhagy. ha nem lennék ilyen fáradt, biztosan csuda nagy kedvem volna, így leginkább egy zuhanyzásra vágyom.

amúgy a város tele van radnics-szerű utcákkal, éljen a sok pécsi tapasztalat, itt sem fogok biciklizni. a szappanoperában most lezuhant a repülő (előre kellene nézni, ugye), de túlélték, és most dugásra emlékeztető hangokat hallatnak. a katasztrófákból lesz a legjobb szex? ezzel a kérdéssel zárom soraimat, nemsokára újabb fejtörőkkel jelentkezik barmó a nyugatról/a bárból/a bőröndhalomból/A Coruñaból.

(na, kijöttek a repülőroncsból és visszamentek a kórházba...)