1. este

miután felpakoltunk Javier lakásába, ami egyébként feltűnően tiszta és rendezett és még jól is néz ki, megkaptam a szobámat. és hozzá fürdőt is. azóta lényegében kényeztetve vagyok. a zuhany után nem mondom, hogy frissen, mert azt a 36 óra ébrenlétet nyilván nem mosta le a tusfürdő, elindultunk a parton. aztán felszedett minket Javier egyik barátja. elmentünk egy helyre, aminek most nem jut eszembe a neve, ahol állati finom madrid melletti bort ittam és galíciai pizzaként emlegetett finomságot, azaz empanada-t. a pizzához sok köze nincs, jó tocsogós zöldséges-halas (a hal neve bacalao) cucc van tészta közé sütve. elég jó. az orosz salátának nevezett zöldbabos franciasaláta viszont nem nyerte el a tetszésemet.

hazafelé megnéztük az egyetem Elviña-i campus-át (itt fogok tanulni) és távolról a Torre de Hercules-t, ami állítólag egy római, és amúgy nagyon szép világítótorony. aztán kiderültek ám furcsaságok is, melyekre nem készített fel senki: például, hogy októbertől olyan esős idő lesz, mint skóciában. hó 30 éve nem esett, de őszintén szólva inkább hógolyóznék kicsit, mint áznék minden nap. a város tele van sirályokkal, elképesztő hangokat adnak ki, amolyan gyerekgyilkolós visítást, ha nem tudom, hogy madarakból jön, riadtan nézegettem volna, mint mikor először hallottam a kurválkodó macskánkat az udvarban. reggel is erre ébredtem. pacsirta helyett sirály, ilyen ez. az este folyamán még arra jöttem rá miközben hallgattam Javier barátait beszélgetni, hogy egyrészt szép nyelv ez, de:

1. érthetetlenül beszélnek angolul, vagy nem beszélnek angolul.
2. ha meg akarom tanulni ezt a nyelvet, újra pöszének kell lenni. úgy rémlik, nekem a pöszeséggel van már némi tapasztalatom, hogy ez milyen hatással lesz az általam használt hangmintákra, az kétséges.
3. majdnem minden spanyol járt már budapesten, az egészségedre szó megtanulhatatlan, mindenki kedvenc helye a corvintető és valamilyen megmagyarázhatatlan okból ismerik azt a szót, hogy fatál. nehéz volt rájönni, hogy a fatálról beszélnek, mert először azt hittem, angolul mondanak valami fatálisat. a palinnka persze megy, meg az unicum is, és alig érthetően a dreher meg az égyketó is (úgy látszik 3 pochar bier-t soha nem akartak inni). na ilyenek ezek a galíciaiak. legkozelebb a spanyol szocializmusrol olvashattok :)