pénteken a gyógyuló nap után képtelen voltam tovább ülni a seggemen, ehhez épp elég löketet adott a kurzuszáró kis fogadás empanadaval, kagylóval, borral és kávélikőrrel (szóval számos ti-pi-ku-san galíciai fogyasztanivalóval) és a csodás tarta de santiagoval. ez a süti egészen elképesztő, ezen a képen nem látszik, de tele van mandulával, könnyű, nem túl édes és nem lehet abbahagyni. már kerestem is receptet, sőt, videót az elkészítéséről, és már előre látom, hogy a porcukor mintával fogok a legtöbbet tökölni. mert ha már csináljuk, csináljuk jól.a vörösborok csodásak errefelé, leggyakrabban a rioja-ból származő vörösöket fogyasztjuk, még egyszer sem csalódtam bennük. a fehérborok ellenben vegyes minőségűek, a könnyed gyümölcsös íz helyett inkább gyógyszeraroma lehet a borban, bár szombat este megkóstoltam a ti-pi-ku-san galíciai fehérbort, és tény, hogy nagyon fasza.
péntek este ismét adtunk az érzésnek Meike lakásában, lakótársai még mindig csodásak, külön öröm újra rádöbbenni, mennyire hasonló zenéket szeretünk, én kedvelem őket, ők meg kedvelnek engem. aznap épp richard aschcroft és a radiohead volt soron. valamiért ismét nem sikerült fotóznom (vagy legalábbis nem a saját gépemmel), ezért mihelyst megkapom őket Domenicotól, érkeznek a csodásnál csodásabb fotók az estéről, amikor újra jót ettünk és jókat ittunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése