in the kitchen part 2

morzsakaja :) sok párolt zöldség sajtos, zsemlemorzsás pakolással, alaposan megpirítva.










































padlizsánkrém barmó módra
























tejberizs. helyieknek arroz con leche, de egészen őszintén ez egy portugál recept alapján készült. a tejbe belefőzve a citrom- és narancshéj meg az egész fahéj, tojássárgájával pudingosítva.

a spanyolok egyébként bizton állítják, hogy ez az étel kizárólagosan spanyol, és büszkén kezdik magyarázni, mi is ez és hogyan készül. közben az olaszok fintorogva elfordulnak. tej? és rizs?

tapas túra

a két hete tervezett tapas túra Christiannal végre összejött, bár túrának azért nem nevezném mégsem... a La Bombilla nevű helyen kezdtünk, itt egy euróért wiener schnitzelt adnak fogpiszkálón krumplival, kolbászt paprikával, bagettet meg egy pohár sört. gondolom nem kell magyaráznom, miért nem itt laktam jól.

szép nagy társaság verődött össze magyarokkal, spanyolokkal, erasmusosokkal, ették kedélyesen a pálcára tűzött húsokat, a kolbász épp olyan zsíros pikánsnak tűnt, mint amit otthon kap az ember. szerencsémre ezután áttelepültönk egy másik helyre, ahol kaptam gambas-t (rák), calamares-t meg pimiento de padrónt. nem itt ettem a legjobbat, bár a calamares egész jó volt, a rákot viszont elsózták rendesen.

a következő bárban már galíciai fehérbort kóstoltunk (Albarino), épp focimeccs volt aznap. képzelhetitek a képernyőn csüngő tekinteteket. itt mindig világbajnokság van :)

az este folyamán kiderült, hogy Javierről lehetetlen normális képet készíteni, kicsit olyan, mint mikor chandler a Jóbiban fotózkodás közben felveszi a fotós vicsort. na, azért annyira nem szörnyű a helyzet, de célul tűztem ki, hogy mielőbb sikerüljön olyat kattintani, amin épp nem pislog, épp nem készül mondani valamit, épp nem...

at Ali

in the kitchen

lehetőség szerint megosztom veletek gasztronómiai élményeimet, most ízelítő jön abból, amit én pakolok az asztalra.

közben rájöttem, ételeket fotózni nehéz...











első barátunk omlettszerű boldogság, olívaolajon megpirított koktélparadicsom, fokhagyma és rák jól meglocsolva citrommal, frissen őrölt borssal és némi sóval, majd nyakon borítva a tejjel kikevert tojással, rengeteg petrezselyemmel.










































egyszerű saláta jégsalátával, koktélparadicsommal, póréhagymával és puhára grillezett kaliforniai paprikával. tetején gorgonzolából készült öntet. mellé pirított bagett és egy kis rák besamel mártásban.








































harmadik versenyzőnk rántott brokkoli fokhagymás panírban, mellé rizs, normális tejföl hiányában egészen érdekes tartármártás szerű öntet, valamint pimiento de padrón (részletesebben lejjebb).







































tehát a pimiento de padrón. emlegettem már első elsajátított galíciai mondatom kapcsán. ez az a paprika, amiről sosem tudhatod biztosan, kellemesen édeskés lesz-e, vagy olyan csípős, hogy az első falat szétmarja a torkodat. előbbi nagyon finom, utóbbi időnként jó lehet. szerintem ez a spanyol rulett, vagy szerencséd van, vagy nem...








elkészítése. a megmosott paprikát olívaolajon pár percig pirítani, ekkor elkezd barnulni és felfújódik, egészen kisimul :), ahogy kikapod a serpenyőből, viszont összeesik ilyen kis gusztusos falatokká. erre már csak némi só, lehetőleg a darabosabb tengeri kerül.











csodás gnocchi: krumplialapú tésztából gombócok formálódnak, villával kis barázdákat nyomunk rá, hogy a szósz jobban tapadjon, tetején paradicsomszósz olajbogyóval, fűszeresen.






terveim szerint egyik hétvégén magyar estét tartunk majd, úgyhogy főzhetek majd egész nap. alig várom :D

első mozi

a korábban már emlegetett mozi ma bevételre került, a jegy tényleg 60 cent, a jegyárus egy végtelenül kedves srác, és a legszebb: nem egyedül ültem a teremben. nem úgy, mint oly' sokszor odahaza, ha nem az avatárra megyek éppen :)

Maurice Pialat sorozat kezdődött ma, elsőként a Police c. filmmel. nyelv: francia. felirat: galíciai. nos, jogos a kérdés, mit értek én ebből, és legnagyobb örömömre többet, mint azt reméltem. halványan vannak is emlékeim erről a filmről, de nem igazán emlékeztem már rá, mégis, valahogy csak sikerült összerakni. mégis nyelvzseni lennék? vagy csak ilyen sikeres volt a nyelvkurzus? vagy? vagy? én nem tudom, de ha legközelebb is ilyen jól mennek a dolgok, még a végén tényleg megtanulom ezeket a nyelveket, ha beszélni nem is, de legalább érteni.

és akkor most jöhet a Tiresia...

pam berúgott :)

nagy akarásnak jövés a vége - tartja a közmondás. ittlétem harmadik hetében engem is elért a végzet, és miközben megmutattam a helyieknek és nem helyieknek, mi is az a "robi", sikerült vidámra inni magam. mindez a soho barnak köszönhető, ahol végre nem úgy mérik az italt, mint a legtöbb helyen. eddigi tapasztalataim ugyanis meglehetősen különösek a long drinkek tekintetében, főleg magyar szemmel nézve. itt ugyanis a vodka/whiskey/etc ugyanannyiba kerül, mintha kólát/tonicot/etc is kérnél hozzá. tehát mindig rengeteg kólád van, vodkád meg kevés...

keserű tapasztalat ez, kezedben a kólával csak némi pluszra lenne szükség, de kapod is már az újabb kólát, mert ha úgy vesszük, tulajdonképpen ingyen adják a lényeg mellé. eme remek helyen viszont nem követik ezt az ostoba szokást, így egy kóla (2 €) mellé külön kérheted a vodkát (2 €), és rendes adagot adnak a feles pohárba, nem csak úgy ímmel-ámmal.


a soho bar előtt egyébként vacsoráztunk egy nagyon faszályosat, és mivel én készítettem az ebédet (csodás gnocchit), Javier meghívott a vacsorára, ettünk mindenféle tengeri jószágot. ezek közül két újdonságot is kipróbáltam, egyik a jobbra látható navajas, nem tudom, mi ez magyarul, a szótár csak bicskának fordítja :). az íze nagyon jó, de jobb nem tudni, nem kérdezni, mi is ez. van ugyanis egy kis része, ezen a képen annyira nem kivehető, de ez a rész valójában zöld, és a lény gyomráról van szó, pontosabban pedig szarról. na ezt én kihagytam a második elfogyasztása során.
a másik ez fura izé, ropogós apró polipok, legközelebb talán a chips-hez áll, citrommal bőségesen meglocsolva a legjobb, és ez esetben is áll, jobb, ha nem vizsgálod meg közelről, mit eszel, mert egy óvatlan pillanatban az egyiknek belenézel a szemébe, és elbizonytalanodsz... pedig ez is finom... :)

ja, és új tervünk van: egyik hétvégén el akarunk menni londonba, ugyanis nagyon olcsó a retúr repjegy, és én még nem jártam london közelében sem... szeretem ezeket a terveket...

Torre de Herculés (videos)

my trip (pics)

rosszkedvű ébredés. terveink szerint ma többedmagammal kirándultunk volna egyet a Torre de Herculés környékén (egy köpésre van a lakástól), de szép sorban mindenki lemondta. nekivágtam hát egyedül. jólesett egyedül lenni, menni, nézni, hallgatni, bámészkodni, fotózni. sőt, azt hiszem különösen jót tett, és nem kellett beszélni senkihez.

sajnos a toronyba rekonstrukciós munkálatok miatt nem lehetett felmenni (majd október 6. után, így a másfél eurós belépőért csak az alagsort tudtam megnézni). de ez a hely csodálatos. hatalmas terek, mindenhol vár valami szépség, fúj a szél, hullámok, szabadságérzés. gondolkodni való idő és hely. nem akarom túlmisztifikálni, de régen éreztem hasonlót.

az egyik képen egy lány ül a sziklán. odamentem hozzá, hogy ha szeretné, elküldöm neki a képeket. kedves volt. de valami nyomhatta a szívét. talán, remélem, jó érzés volt neki ez a rövid találkozás.

a kis dombok tövében olyan padok vannak, amiken elnyújtózva csak nézheti az ember az óceánt, a világítótornyot. leültem egy ilyenre, elszívtam egy cigit, közben kisütött a nap és hirtelen nagyon meleg lett.

fura, hogy emberek mindenhol vannak, de ma szerencsére nem sokan. talán a hűvös idő miatt. vagy a szél miatt, vagy a felhők miatt. kis töredékek és íme a képek a felhők alattról (időrendben nagyjából éppen fordítva...)