péntek után szombat. saturday night and sunday morning. mondhatnám egy kutya. pihenés után kemény munka. mert ezt már egy hete tudom, hogy ez a szombat este nem pihenő lesz. kelés után (kora délután) megcsináltam a spenótos lasagnát, rendes spenótból, nem ilyen mirelit vizes trutyiból (mert itt a boltban lehet friss spenótot venni 1, 20-ért. és barnacukrot 1,51-ért!). a lasagna pedig remekül sikerült, csak azért nem mutatom meg milyen szép volt, mert megkívánnátok, és én aztán tudom, milyen az, amikor hetekig másra sem vágyom, mint a spenótos lasagnára, a spenótos lasagna viszont dacolva az akaratommal csak nem akar beleugrani a számba.
ennél sokkal jobb a telibeviszonzott vágyakozás. problémás pont persze, hogy akkor csak olyanra vágyjunk, amit meg is kaphatunk, vagy épp az a lényeg, hogy a vágyak természetüknél fogva beteljesületlenek és beteljesíthetetlenek. most jönne ki a kérdés, hogy akkor ugye nincs is tökéletes boldogság, vagy legalább egyetlen tökéletesen nyugodt pillanat, amikor az ember vágyai beteljesülésének határán még nem teremt újabbakat. vagy ez a folytonos nyughatatlan kutatás és rohanás a vágyak után tehet-e minket boldoggá. meg még ezer kérdés. tessék, erre jó egy spenótos lasagna...de vissza a szombatra. főzés után Javier után indultam a korábban már említett pici strandra, ami itt van tőlünk nem messze a Torre de Hercules felé.
és a rövid út végén ami vár, az csodaszép. ez a város olyan nekem, mint egy nagy látványosság, vagy mint egy nagy múzeum, ahol egy-egy kis teremben csodák nyílnak meg. például ha kinézel az ötödik emeletről egy ablakon, és nem látsz mást, csak az óceánt. mikor tegnap egyszer csak ott volt előttem a torony, a part, hegy és város, víz és hullámok, napsütés és szél, akkor ha nem is szabadultam meg mindentől, ami húzza le a lelket, azért lazult az a zsinór vagy kötél vagy cérna, és olyan jó volt élni. igen, jó volt élni. jó volt mélyet lélegezni a sós leveg
őből, és jó volt hagyni, hogy a szél játsszon a hajjal. és utána jó volt csak feküdni a homokban. nem csinálni, nem gondolni, nem aggódni, csak lenni - éppen ott...nos, a képek nyilván nem adják ezt vissza, ezért kérek mindenkit, vásárolja meg repülőjegyét, és jelentkezzen, ha megérkezett :)
késő délután nekiláttunk kitakarítani a lakást, mert 12 vendéget vártunk (14 lett) a johnny walker promó estére. ez azt jelentette, hogy 10:30 táján megérkezett egy mondjuk így ti-pi-ku-san csinos fiú, és beavatott minket eme nemes nedű készítésének és fogyasztásának titkaiba. én nem vagyok egy nagy whiskey-s, de valami érdekes szénsavas almaitallal egész jó volt. és a társaság is, javier barátai és az én wannabe barátaim együtt a csinos kis lakásban, ahol félévemet tölteni fogom. ez a nap az éppen ottlevések napja volt, azt hiszem. egy ideig biztosan. olaszaim jóízűen falták fel az egész tál lasagnát, ez gondolom sikerélmény :)egy óra környékén nekivágtunk a városnak, egyik klubból a másikba, itt egy whiskey ott egy kóla, egyik klubból a másikba... ezeknek a lökött spanyoloknak ez a mániája. egyik helyre be, aztán ki, máshova be. de még akkor is, ha valahol jó. egyik helyen sem voltunk szerintem fél óránál sokkal többet. én csak egy italért akartam menni, mikor már mindenki jött is utánam, hogy akkor menjünk a következő helyre. nyilván nem a legjobb helyen fejeztük be egy estét, de ez már egy másik bejegyzés lenne, mert ez olyan hosszú, hogy ezt a részt már nem is olvassa el senki.
azért még leírom (hátha), hogy a legtöbb klub egész kicsi, viszont rengeteg van, és ez a leosztás szimpatikusabb, mint a kevés, de nagyon nagy hely. sehol sincs belépő, az emberek csak kerengenek a városban. és inkább kerengenek, mint táncolnak. nem nagyon táncolnak itt a népek, állnak, dülöngélnek picit a tánctéren és próbálnak beszélgetni. a dülöngélés lényege, hogy művelője lábai tulajdonképpen mozdulatlanok. így lehet beszélgetni, a dj is kap visszajelzést és még el sem fárad az ember :) na ilyenek ezek a ti-pi-kus galíciai emberek. szeretnek dülöngélni és a többi emberhez dörgölni hátsójukat...
majdnem tökéletes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése