pam! bienvenida a coruña: if i was a beachgirl na na na na nana

tanulmányaim érdekesen alakulnak. harmadik nap az intenzív nyelvkurzuson, és nem érzem magam nyelvkirálynőnek. a csoportból a legtöbben beszélnek minimum alapszinten spanyolul, lényegében mindent értenek, én meg nézek, kérdezek. legalább nem vagyok egyedül a problémával, és a hasonszőrűekkel összevetve végül is nem olyan nagy a baj. az angollal – kiegészítve a testbeszéddel - viszonylag jól elvagyok a városban, de be kell vallanom, a telefonvásárlás nem ment volna egyedül… mire a siesta után végre kinyitott a telephone house, az összes csoporttársam ott tolongott a pultnál egyetlen lány körül, aki mindent megkérdezett és segített. így most lett egy nagyon csúnya telefonom 25 euróval a kártyán, amit mindjárt a hazafelé úton sikerült 20-re redukálni, mert bekapcsolódott az internet és játékokat kezdett tölteni…

a kurzus egyébként az egyetem Zapateira nevű campusán zajlik, a csoport egyik fele egy Xoán (Soan) nevű fiúnál tanul. feltételezzük e névről, hogy valójában kínai, és mivel rengeteg a Xoán errefelé, képzelhetitek milyen következtetésekre jutottunk. a másik csoportot – melyhez én is tartozom – Marisa tanítja, az angolt erősen töri. itt ugyanis nem divat angolul beszélni, a spanyollal meg a helyi nyelvvel tökéletesen elvannak, és nem érzik, hogy a külföldiekhez nekik kellene alkalmazkodni. úgy általában jól elvannak magukkal, az emberek nem kapkodnak, reggel kilenckor a fél város még a parton fut, nem tudom hánykor kezdhetnek dolgozni, és hány órát egy nap, főleg, ha a siesta idejét is levonjuk. a buszsofőrök sem zavartatják magukat, ha épp nincs kedvük elindulni, hát nem indulnak el. Zosia mesélte, hogy egyik nap a sofőr megállt egy pékségnél, leszállt a buszról és visszajött egy bagettel…

szimpatikus nekem ez a nem kapkodás. és ugyanez van az étkezésekkel is. itt aztán senki nem fogja Neked azt mondani, hogy ne egyél 6 után. a legtöbb étterem 7 körül nyit ki, és 10-11 körül vacsoráznak. ebéd 2-3 óra magasságában, utána jön a siesta, aztán az esti nyüzsgés. a legtöbb helyen tapast lehet kapni, vagy annak valamilyen kiszerelését, rengeteg tengeri kaja van, többségükben finomak. nem vagyok benne biztos, hogy a kalamári egészben a kedvencem lesz, egyrészt állati furán néz ki, másrészt rágós az állaga, és ha nem karikában kerül bele a szádba, olyan mintha valami egészen ízléstelenül szar óriási rágót próbálnál lenyelni.

csütörtökön fél ötkor kezdődött a délutáni matiné a teljes csoporttal. ez lényegében a 9-14 közötti masszív tanulás folytatása, helyi jellegzetességekkel foglalkozunk, kultúrával főleg. nagy reményeket fűzök ezekhez a programokhoz, de az első így utólag nem volt a legjobb: a galíciai duda volt a téma (gaita), egy mackó típusú fickó egy órán keresztül beszélt a duda részeiről és azok összeszereléséről – persze nem angolul. végül két csoporttársam kipróbálta a dolgot, egyiküket csak bombo-nak hívom, azt hiszem szlovák, Janina pedig egy német lány. benne, Juliaban és Meike-ben bízom, hogy végre pozitív képet alakítanak ki bennem a németekről. hazafelé beugrottam Domenico és Alessandra lakásába csokizni egyet, két remek olasz emberkéről van szó, este pedig elmentünk szórakozni. vagy hát mit írjak, együtt lenni, enni, inni, mulatni. az estét egy Dublin nevű helyen kezdtük, az e

gyik olasz srácnak, Riccardonak van ott valami ismerőse. én ismét valami furát ettem… aztán a part felé útközben megismerkedtünk egy sráccal, aki ex-erasmusos, idoggáltunk, lábat lógáltunk a parton, aztán ez a srác elvitt minket egy bárba. az egész környék tiszta hippi :) 1 euró körül vannak a rövidek, tüzeznek az utcán –a belváros közepén. lehet kapni jófajta kéválikőrt is. ez is helyi speckós cucc, a kávét az alkohollal érlelik pár hétig (pontos adatokat nem tudok), ebből lesz az itóka jéggel. elég ütős és finom is, persze a pálinkának közelébe sem… a bornak, rövideknek köszönhetően a társaság egy része csak késve jelent meg a pénteki órán, tisztán látszik kirajzolódni, kik azok az emberek, akikkel jó együtt lenni, ez látszott a pénteki fejeken is. vasárn

ap óta kezdek hozzászokni a nem alváshoz, a többiek meg csak most kezdték… minden kezdet nehéz :D

délután a parton pihentünk, itt készültek a lenti képek. én az estét pihenéssel töltöttem. szerettem volna lányos dolgokat csinálni, amikre a héten nem volt időm, de az lett belőle, hogy beájultam az ágyba. a lakótársam most lépett le Vigoba (valami rendezvény van és este dj-zik), holnap meg santiagoban lesz valami fesztivál 4-5 zenekarral, de csak az echo&the bunnymenre emlékszem. na ide sem megyek, mert a napot pár új emberrel fogom tölteni, többek között megnézek két lehetséges szállást, találkozom leendő mentorommal, Victoria-val, este pedig gondolom lesz valami hacacáré, vasárnap pedig valami sütés-főzés lesz egy eldugott kis strandon.