rosszkedvű ébredés. terveink szerint ma többedmagammal kirándultunk volna egyet a Torre de Herculés környékén (egy köpésre van a lakástól), de szép sorban mindenki lemondta. nekivágtam hát egyedül. jólesett egyedül lenni, menni, nézni, hallgatni, bámészkodni, fotózni. sőt, azt hiszem különösen jót tett, és nem kellett beszélni senkihez. sajnos a toronyba rekonstrukciós munkálatok miatt nem lehetett felmenni (majd október 6. után, így a másfél eurós belépőért csak az alagsort tudtam megnézni). de ez a hely csodálatos. hatalmas terek, mindenhol vár valami szépség, fúj a szél, hullámok, szabadságérzés. gondolkodni való idő és hely. nem akarom túlmisztifikálni, de régen éreztem hasonlót.
az egyik képen egy lány ül a sziklán. odamentem hozzá, hogy ha szeretné, elküldöm neki a képeket. kedves volt. de valami nyomhatta a szívét. talán, remélem, jó érzés volt neki ez a rövid találkozás.a kis dombok tövében olyan padok vannak, amiken elnyújtózva csak nézheti az ember az óceánt, a világítótornyot. leültem egy ilyenre, elszívtam egy cigit, közben kisütött a nap és hirtelen nagyon meleg lett.
fura, hogy emberek mindenhol vannak, de ma szerencsére nem sokan. talán a hűvös idő miatt. vagy a szél miatt, vagy a felhők miatt. kis töredékek és íme a képek a felhők alattról (időrendben nagyjából éppen fordítva...)
Nagyon szép hely! Nagyon szép!
VálaszTörlés